Zubi moraju ostvariti više funkcija. Od datih zadataka žvakanje je najvažnije, pa stvaranje glasova kao i estetska pojava. Žvakanje će onda biti savršeno ukoliko su zubi u velikom broju prisutni, i između njih je ostvaren odgovarajući spoj.
Tako treba završiti obnovu oštećenih zuba da plombe, krunice i druga sredstva za nadoknadu zuba budu smeštena tako da ne ometaju, nego da poprave odnose okulzije i artikulacije.
U gnatologiji to je grana nauka koja smatra mehanizam žvakanja biološkim jedinstvom (biološkom jedinicom) razlikujemo:
- Statička okluzija - označava razvojni odnos u stanju zatvorenosti donjih i gornjih zuba.
- Dinamička okulzija, drugim rečima artikulacija - pod raznim funkcijama stvaramo dodirivanje zuba.
Dodire možemo pregledati neposredno u ustima pomoću artikulacijske folije ili na gispsanim modelima smeštenim u artikulatoru. Artikulator je specijalan aparat pomoću kojeg se mogu imitirati pokreti u zglobovima vilice.
Normalan zagrižaj ili po stručnom nazivu, okluzija, može se zapaziti samo kod 5-10% ljudi. To je ona pojava kada zubi u donjoj i gornjoj vilici u međusobnom odnosu stoje u savršenoj poziciji.
Gornji sekutići od 1-2 milimetara pokrivaju donje sekutiće i taman su ispred zagrižaja. Kod normalnog zagrižaja higijena zuba je jednostavna, u toku zagrižaja iz odgovarajućeg pravca dolazi uticaj odgovarajuće sile na zube i alveolne čašice.
U stomatologiji svaki onaj dodir koji nastaje između donjih i gornjih zuba nazivamo okluzijom. Inokluzijom nazivamo pojavu kada nema kontakata.
Među zubima ne postoji dodir u stanju mirovanja i pri otvaranju usta. Okluzija predstavlja deo organa za žvakanje i zato njegove promene imaju uticaja na okluziju i obrnuto.
Az okklúzió és a rágás
A fogaknak több funkciót is teljesíteniük kell. Ezek a feladatok közül legfontosabb a rágás, a beszédhangok képzése, valamint az esztétikus megjelenés. A rágás csak akkor lehet tökéletes, amennyiben a fogak nagy számban vannak jelen és közöttük megfelelő érintkezés jön létre.
A károsodott fogazat helyreállítását úgy kell elvégezni, hogy a tömések, koronák és a más, fogak pótlására alkalmazott eszközök ne zavarják, hanem épp javítsák az okklúziós és artikulációs viszonyokat.
A gnatológiában (az a tudományág, amely a rágási mechanizmus biológiáját egységként kezeli) megkülönböztetjük:
- statikus okklúziót - az alsó és felső fogak között összezárt állapotban kialakuló viszonyt jelöli.
- dinamikus okklúziót más néven artikulációt – a funkció alatt létrejövő különböző fogérintkezéseket.
Az érintkezéseket vizsgálhatjuk közvetlenül a szájban artikulációs fóliák segítségével vagy az artikulátorba helyezett gipszelt mintákon. Az artikulátor egy speciális készülék, amellyel utánozhatók az állkapocsizületben történő mozgások.
Normál harapás vagy szakmai nyelven okklúzió csupán az emberek 5-10%-nál figyelhető meg. Ez az a jelenség, amikor az alsó és felső fogsorban lévő fogak tökéletes pozícióban állnak egymáshoz viszonyítva. A felső metszőfogak 1-2 milliméterrel fedik az alsó metszőfogakat és éppen eléjük harapnak. A normál harapásnál a fogak tisztán tartása egyszerű, valamint a rágás folyamán a fogakra és a fogágyra megfelelő irányú erőhatás érkezik. Nem alakul ki fogágybetegség és állkapocsizületi probléma sem.
A fogászatban okklúziónak nevezünk minden olyan érintkezést, mely az alsó és felső fogsor között jön létre. Inokklúziónak azt nevezzük, amikor nincs érintkezés.
Fogsoraink között nincs érintkezés nyugalmi helyzetben és szájnyitáskor. Az okklúzió a rágószerv részét képezi, ezért annak a változásai kihatnak az okklúzióra és fordítva.
