Deca već od ranog detinjstva neprekidno imitiraju roditelje.
Ovako i nesvesno možemo predati izvesne forme ponašanja, osećanja. Zahvaljujući ovim emocionalnim vezama deca mogu „naučiti” i strah od stomatologa. Između roditelja i dece postoji izvestan uzajamno povezan stepen straha, ali sada je utvrđeno, da sasvim drugu ulogu ispunjava u procesu majka i otac.
Uprkos tome, što su se emocionalne veze kod oba roditelja opravdala i to je utvrđeno, da otac dobija veću ulogu kada govorimo o stomatološkom stresu. Ispitivali su decu između 7-12 godine i njihove roditelje. Rezultati posmatranja su ukazali na to, da što je veći stomatološki strah kod jednog člana porodice, tim će biti jača prestravljenost kod ostalih članova porodice. Otac dobija ulogu posredovanja, naime on pomaže detetu protumačiti ponašanje majke. Prema istraživanjima, dete posmatra reakciju oca. Npr.: ako je majka nervozna, a otac se ovim emocionalno loše nesigurno rukovodi, onad će i dete postati zastrašeno.
Znači, majčina negativna emocija će stići kod deteta ili ublažena ili pojačana, u zavisnosti od toga, kako će otac uspeti odreagovati.
Kako pomoći detetu u ovom položaju?
Najvažnije je da roditelj, prvenstveno očevi pobede strah od stomatologa i da sistematski odlaze na profilaktične stomatološke preglede.
Porodica neka zajednički odlazi kod zubara. Roditelji da budu mirni i uravnoteženi, tako će i dete biti mirno i uravnoteženo i neće sa stahom gledati na rutinske preglede.
A fogászati félelem átvett viselkedésforma a gyerekeknél
A gyermekek már nagyon pici koruktól folyamatosan másolják a szüleiket. Így tudattalanul is átadhatunk bizonyos magatartási formákat, érzelmeket. Ennek az emocionális kapcsolatnak köszönhető, hogy gyermekünk „megtanulhatja” a fogorvostól való félelmet is. A szülők és a gyerekek félelemszintje között egyfajta összefüggés van, de most azt is megállapították, hogy egészen más szerepet tölt be a folyamatban az édesanya és az édesapa.
Annak ellenére, hogy az érzelmi kapcsolatot mindkét szülő részéről igazolták, azt is megállapították, hogy az apa jóval fontosabb szerephez jut, ha a fogorvosi stresszről van szó.
7-12 éves kor közötti gyermekeket és szüleiket vizsgálták. A megfigyelés eredménye azt igazolta, hogy minél nagyobb a fogászati félelem az egyik családtagban, annál erősebb lesz a rémület a család többi tagjában is. Az édesapa közvetítői szerephez jut, ugyanis ő segít a gyermeknek értelmezni az anya viselkedését. A vizsgálat szerint a gyermek az apa reakcióját figyeli. Pl.: ha az anya ideges, az apa pedig ezt érzelmileg rosszul, bizonytalanul kezeli, akkor a gyermek is szorongóvá válik.
Tehát az anya negatív érzelmei enyhítve vagy felerősítve érkeznek a gyermekhez, attól függően, hogy ezt az apa hogyan tudja levezetni.
Hogyan segíthetünk ilyen téren a gyermekünknek?
A legfontosabb, hogy a szülők, de főként az apák legyőzzék a fogorvostól való félelmüket és rendszeresen eljárjanak a fogászati szűrővizsgálatokra.
A család közösen járjon a fogorvoshoz. A szülők nyugodtak és kiegyensőlyozottak legyenek, így a gyermek is nyugodt és kiegyensúlyozott lesz és nem félelemmel tekint a rutinvizsgálat elé.
