Kod svakog šestog odraslog čoveka se javlja neka forma anksioznog poremećaja.
Na osnovu jednog istraživanja u zajednici doživljena anksioznost povećava šanse za razvoj škripanja zuba (bruksizam), a ovo vodi do habanja, naprsnuća zuba, kao i do bolne vilice.
Mada anksioznost nije stomatološki problem, ipak dovodi do razvoja stomatoloških problema, kaže saradnik Zbora telavivskog stomatološkog fakulteta. „Dok psiholozi identifikuju naklonost bolesnika ka škripanju zuba, dotle stomatološki stručnjaci, već ciljano leče nastali problem”.
U naučnom istraživanju 75 osoba je učestvovalo, koji su zagazili u 30 godine, žene i miškarci podjednako. Od datih subjekata njih 40 je patilo od neke vrste anksiozne smetnje, povećanim osećajem straha. Od 40 ljudi je njih oko 20 uzimalo antidepresivne lekove. Kontrolna grupa (35 osoba)uopšte nije iskusila anksiozne smetnje.
Svi subjekti, njih 75 su prošli psihičke i stomatološke kontrole. Prilikom stomatološke kontrole, proveravani su i znaci škripanja zuba, kao i takve navike koje povećavaju šanse za razvoj škripanja zuba, kao npr. grickanje noktiju, žvakanje guma, neprestalno micanje vilice.
Bolesnici koji su patili od smetnji, kod njih 42,1%, dok je kod kontrolne grupe 28,6% bilo primećeno srednje-teško habanje zuba. Kod anksioznih bolesnika 32,5% dok kod kontrolne grupe 12,1% je bilo karakteristično neprekidno micanje vilice.
Dnevna to jest budno škripanje zuba pokazuje najveću razliku u rezultatima među bolesnicima, naime bolesnici koji se bore sa anksioznim smetnjama, njih 42,5% i preko dana škripi zubima, dok je kod kontrolne samo kod 3% karakteristično dnevno škripanje zuba.
Sa lečenjem anksioznih smetnji možemo lečiti i bruksizam.
Ranije su dovodili u vezu primenu antidepresivnih lekova sa škripanjem zuba, s druge strane današnje studije nisu našle između dve stvari nikakve veze. Kod bolesnika koji pate od škripanja zuba jako je važna zaštita zuba. Za ovo pruža rešenje noćni splint.
A szorongásos betegségek és a fogcsikorgatás
Minden 6. felnőtt embernél jelentkezik szorongásos zavar valamilyen formában.
Egy kutatás alapján a közösségi helyzetekben átélt szorongás növeli a fogcsikorgatás (bruxizmus) kialakulásának esélyét, ez pedig a fogak kopásához, repedéséhez valamint állkapocsfájdalomhoz is vezethet.
„Bár a szorongásos zavar nem fogászati probléma, mégis fogászati panaszok kialakulásához vezethet” – mondja a Tel Aviv-i Egyetem Fogászati Karának munkatársa. „Míg a pszihológusok azonosítják a betegek hajlamát a fogcsikorgatásra, addig a fogászati szakemberek már céltudatosan kezelhetik a panaszokat.”
A kutatásban 75 személy vett részt, akik a 30-as éveikben jártak, nők és férfiak egyaránt. Az alanyok közül 40-en valamilyen szorongásos zavartól szenvedtek, megnövekedett félelemérzettel. Ebből a 40 emberből kb. 20 szedett antidepresszáns gyógyszert. A kontrollcsoport (35 személy) egyáltalán nem tapasztalt szorongásos zavarokat.
Mind a 75 alany átesett pszihés és fogászati ellenőrzésen is. A fogászati ellenőrzés alkalmával vizsgálták a fogcsikorgatás jeleit is, valamint olyan szokásokat is, melyek megnövelik a fogcsikorgatás kialakulásának esélyét, mint pl.: körömrágás, rágózás, az állkapocs folyamatos mozgatása.
A szorongásos zavaroktól szenvedő betegek 42,1 %-nál, míg a kontrollcsoport 28,6 %-nál volt észlelhető közepes-súlyos fogkopás. A szorongásos betegek 32,5 % -ra míg a kontrollcsoport 12,1 %-ra volt jellemző az állkapocs folyamatos mozgatása.
A nappali azaz az éber fogcsikorgatás eredménye a legnagyobb eltérést mutatta a betegek között, ugyanis a szorongásos zavarokkal küzdő betegek 42,5%-a napközben is csikorgatja a fogát, míg a kontrollcsoport csupán 3 %-ra jellemző a nappali fogcsikorgatás.
A szorongásos zavarok kezelésével a bruxizmust is kezelhetjük. Korábban összefüggésbe hozták az antidepresszáns gyógyszerek használatát a fogcsikorgatással, viszont a jelen tanulmány nem talált ez a két dolog között összefüggést. A fogcsikorgatástól szenvedő betegeknél nagyon fontos a fogak védelme. Erre nyújt megoldást az éjszakai fogvédő.
